Kapu a világra: Egy kereskedelemre épült város
Ahogy a kikötőtől a városházáig utazik, a tea, a szőnyegek, a fűszerek és a kávé útját keresztezi, amelyek gazdaggá tették ezt a várost.
Tartalomjegyzék
Hammaburgtól a hanzai hatalomig
Utazása lélekben a 'Hammaburgnál' kezdődik, egy 9. századi vizesárokkal körülvett várnál, amely a város nevét adta, bár ma már nyoma sem maradt. Ahogy busza elhalad a Rathausmarkt mellett, annak a központjában van, ami egy középkori nagyhatalommá vált. A 12. században Barbarossa császár olyan kiváltságlevelet adományozott Hamburgnak, amely vámmentes kereskedelmet tett lehetővé az Elbán az Északi-tengerig. Ez a tett volt a szikra, amely beindította Hamburg felemelkedését.
A Hanza-szövetséghez, a kereskedőcéhek hatalmas védelmi szövetségéhez csatlakozva Hamburg az észak-európai kereskedelem kulcsszereplőjévé vált. Ahogy a buszról a fenséges Városházára néz, képzelje el a 'Pfeffersäcke'-ket (borszsákok) – a gazdag kereskedőket –, akik vaskézzel irányították ezt a városállamot, mindennél többre értékelve a függetlenséget és a kereskedelmet. Olyan várost építettek, amely nem tartozott hűséggel egyetlen királynak sem, csak saját jólétének, az autonómia szellemének, amely ma is érezhető a hamburgi szenátusban.
Az 1842-es nagy tűzvész
Miközben elhalad a Szent Miklós-templom (Mahnmal St. Nikolai) romos tornya mellett, Hamburg történelmének visszatérő témáját érinti: pusztulás és újjászületés. 1842 májusában tűz ütött ki egy szivargyárban, és négy napig tombolt. A belváros körülbelül egyharmadát felemésztette, beleértve a régi városházát és három fő templomot. A 'Nagy Tűzvész' ezreket tett hajléktalanná, és elpusztította a város középkori szívét.
A pragmatikus polgárok azonban meglátták a lehetőséget. Az újjáépítés a modern csatornarendszer (az első a kontinentális Európában) és az Alster-árkádok körüli strukturált, elegáns városkép létrehozásához vezetett, amelyet ma a buszról csodálhat meg. A katasztrófa modernizálta a várost, elsöpörve a zsúfolt, egészségtelen középkori sikátorokat, és felváltva őket az Alsterarkaden széles, fehér klasszikus vonalaival.
Kolerajárvány és a 'Gängeviertel'
Ahogy közel halad el Neustadthoz, az audioguide említheti a 'Gängeviertel'-t (Sikátor negyed). A 19. század végéig ez egy favázas házakból álló sűrűn lakott nyomornegyed volt, ahol a szegények nyomorban éltek. 1892-ben pusztító kolerajárvány tört ki – az utolsó nagy Nyugat-Európában –, amely több mint 8000 ember életét követelte. Ez feltárta a gazdag kereskedővillák és a kikötői munkások nyomornegyedei közötti éles egyenlőtlenséget.
A járvány sokkja hatalmas városrendezéshez vezetett. A város lebontotta a szűk sikátorokat, hogy teret, fényt és jobb higiéniát teremtsen. A nagy sugárutakat, mint a Mönckebergstraße, amelyen esetleg végighajt vagy amelynek közelében jár, ezeken az egykori nyomornegyedeken keresztül vágták, kereskedelmi kirattá alakítva a városközpontot, miközben a munkásosztályt kijjebb szorították.
A raktárnegyed: Speicherstadt
A buszos túra egyik abszolút csúcspontja a Speicherstadt. Az 1883 és 1927 között épült negyed a világ legnagyobb raktárnegyede, amely több ezer, iszapba vert tölgyfacölöpön áll. Vámmentes gazdasági övezetként hozták létre, ahol az árukat vámfizetés nélkül lehetett tárolni. A neogótikus vörös tégla építészet, tornyaival és oromzataival, inkább a kereskedelem katedrálisainak tűnik, mint raktáraknak.
Ahogy a macskaköves utcákon hajt, figyelje meg az oromzatokon lévő csörlőket. Ezeket használták a szőnyegek, kávé, kakaó és fűszerek felhúzására közvetlenül a csatornákban lévő uszályokról a tárolópadlásokra. Ma a pörkölt kávé illata még mindig érezhető néhány sarokban, de az épületek most múzeumoknak, ügynökségeknek és a panoptikumnak adnak otthont. Ez egy UNESCO Világörökségi helyszín, amely gyönyörűen illusztrálja Hamburg identitását, mint a 'Világ Raktára'.
Kivándorlás: BallinStadt és a világ
Több mint 5 millió ember számára 1850 és 1934 között Hamburg volt a 'Kapu a világra', nem azért, ami bejött, hanem mert ez volt a kiútjuk. A kikötő közeli buszútvonal összeköti Önt az Amerikába induló európai kivándorlók történetével. Albert Ballin, a HAPAG hajózási társaság igazgatója felépítette a 'Kivándorló csarnokokat' (BallinStadt), hogy elszállásolja az átkelésre váró ezreket, élelmet, orvosi vizsgálatokat és tiszta szállást biztosítva számukra.
Ez a tömeges mozgás formálta a város infrastruktúráját és nemzetközi jellegét. Hamburg a remények és álmok tranzitzónájává vált. Bár a BallinStadt múzeum kicsit távolabb van, a Landungsbrücken mólói, ahol a busz megáll, azok a helyek, ahol ezek az utazások kezdődtek. A vízre nézve szinte láthatja a múlt gőzhajóinak szellemeit, ahogy milliókat visznek új élet felé az Atlanti-óceánon túlra.
Gomorrah hadművelet: II. világháborús pusztítás
Hamburg történelmének van egy sötét és tragikus fejezete, amely elengedhetetlen a modern városkép megértéséhez. 1943 júliusában a szövetséges erők elindították a 'Gomorrah hadműveletet', egy sor pusztító légitámadást. Az ezt követő tűzvihar nagyrészt elpusztította a keleti kerületeket, mint Hammerbrook és Rothenburgsort, civilek tízezreit ölve meg és romokban hagyva a várost. A St. Nikolai tornya, amelyet a túrán lát, üres romként maradt meg, hogy emlékműként és háború elleni figyelmeztetésként szolgáljon.
Ahogy busza a városközponton és a kikötőn keresztül halad, észre fogja venni a történelmi rekonstrukció és a funkcionális háború utáni építészet keverékét. Ellentétben más városokkal, amelyek pontosan úgy építették újjá óvárosaikat, ahogy voltak, Hamburg gyakran a modern tervezést választotta. Az 1950-es és 60-as évek gyors újjáépítése a polgárok túlélési és felépülési akaratának bizonyítéka, kiérdemelve Hamburgnak a hamvaiból feltámadó Főnix hírnevet.
A Beatles St. Pauliban
Könnyedebb vizekre evezve, ahogy a busz a Reeperbahnon halad, rock 'n' roll területre lép. Az 1960-as évek elején egy csapat borzas liverpooli srác érkezett Hamburgba, hogy a St. Pauli nyers klubjaiban játsszon, mint az Indra, a Kaiserkeller és a Star-Club. John Lennon híres mondása szerint: 'Liverpoolban születtem, de Hamburgban nőttem fel.'
Az éjszakánkénti 8 órás játék brutális menetrendje kovácsolta a Beatlest feszes profi zenekarrá. A negyed élénken emlékszik erre a kapcsolatra a Beatles-Platz-cal, egy bakelitlemez formájú térrel, rajta a zenekar tagjainak fémsziluettjeivel. Ha itt száll le, nyomon követheti lépteiket, meglátogathatja a régi klubhelyszíneket, és érezheti a nyers energiát, amely még mindig lüktet ebben a szórakoztató negyedben.
Az 1962-es árvíz
A víz Hamburg barátja, de fenyegetése is. 1962 februárjában egy súlyos vihardagály áttörte a gátakat, elárasztva a város egyhatodát és több mint 300 életet követelve. Ez volt az a katasztrófa, amely bemutatta az akkori szenátor, Helmut Schmidt vezetői képességeit, aki határozottan koordinálta a mentési munkálatokat. Az árvíz megváltoztatta Hamburg védekezését.
Ahogy a kikötő és az Elba mentén halad, figyelje meg a magas árvízvédelmi falakat és a hatalmas zsilipkapukat. A város ma már erődítmény az árapály ellen. A modern sétányok, mint a Landungsbrückennél vagy az új HafenCityben lévők, integrált árvízvédelemmel épültek – teraszos elrendezéssel, amely lehetővé teszi a víz emelkedését az épületek károsítása nélkül. Ez a tragédiából született mérnöki munka.
HafenCity és Elbphilharmonie
Túrája elkerülhetetlenül kiemeli az ellentétet a régi tégla Speicherstadt és a vadonatúj HafenCity között. Ez Európa legnagyobb belvárosi városfejlesztési projektje, amely 40%-kal növeli a városközpontot a korábbi kikötői területek felé. A koronaékszer az Elbphilharmonie, helyi nevén 'Elphi'. Egy régi kakaóraktár tetejére épült, üveghomlokzata hullámokra vagy vitorlákra emlékeztet.
A projektet késések és költségrobbanások sújtották, évekig vitatott téma volt. De megnyitása óta Hamburg új jelképévé vált, amelyet a helyiek és a látogatók egyaránt magukénak éreznek. A buszról nézve sziluettje uralja a látképet. A nyilvános tér meglátogatása lenyűgöző 360 fokos kilátást kínál, szimbolizálva Hamburg ambícióját, hogy modern kulturális főváros legyen, miközben szó szerint kereskedelmi múltján nyugszik.
Modern Hamburg: Média és Zöld Város
A kikötőn túl a busz a 'Zöld Hamburgba' viszi. A város hihetetlenül buja, a Planten un Blomen park, a Stadtpark és az Alster-tavak szolgálnak a város tüdejeként. Hamburg 2011-ben Európa Zöld Fővárosa volt, ami környezetvédelmi erőfeszítéseinek elismerése. Ez Németország médiaközpontja is, olyan nagy kiadóknak ad otthont, mint a Spiegel és a Zeit, amelyek gyakran lenyűgöző modern üvegépületekben találhatók, amelyek mellett elhaladhat.
Az útvonalnak ez az északi része – Rotherbaum és Harvestehude – ahol a régi kereskedőpénz lakik. A fehér szecessziós villák és konzulátusok a gazdagság egy másik arcát mutatják a nyers kikötőhöz képest. Ez a vitorlásklubok és drága autók csendes, lombos világa, amely bizonyítja, hogy Hamburg nemcsak egy munkásosztálybeli kikötőváros, hanem Németország egyik leggazdagabb települése is.
A kikötő: A város szíve
A körút során a kikötő jelenléte állandó. Ez Európa harmadik legnagyobb kikötője és a régió gazdasági motorja. Még a buszról is láthatja a daruk erdejét és a színes konténerek halmait. A kikötő 'árapályos', ami azt jelenti, hogy a hajóknak az Elba árapályához kell igazítaniuk érkezésüket.
A 'Kapu a világra' több mint szlogen; a logisztika valósága. Kávé, szőnyegek, elektronika – jó eséllyel ezek itt léptek be Európába. Az éves 'Hafengeburtstag' (Kikötő Születésnapja) segít megünnepelni ezt az örökséget egy hatalmas fesztivállal. Egy látogató számára félelmetes emlékeztető a globális kereskedelem léptékeire, amint egy lakótelep méretű konténerhajó elúszik a Landungsbrücken mellett.
Alternatív Hamburg: A Sternschanze
A vásárterület és a TV-torony közelében a busz érinti a Sternschanze negyedet. Ez történelmileg védelmi erődítmény ('Schanze') volt, de ma az alternatív kultúra és a baloldali aktivizmus központja. A 'Rote Flora', egy korábbi színház, amely most foglaltház, a dzsentrifikáció elleni ellenállás szimbóluma.
Bár a busz talán nem hajt be a legszűkebb utcákba, a hangulat ide is kiárad. Ez egy színes, graffitivel borított kontraszt a rendezett városközponthoz képest. Emlékeztet arra, hogy Hamburgnak van egy lázadó vonása, értékeli a szabadságot, és a polgári engedetlenség története ugyanolyan mély, mint kereskedelmi konzervativizmusa.
Miért tárja fel a rétegeket egy buszozás
Egy hop-on hop-off busz Hamburgban egy időgép. Egy kör alatt a 9. századi gyökerektől a 19. századi ipari robbanásig, az 1940-es évek pusztításán, a 60-as évek popkulturális robbanásán át a HafenCity 21. századi jövőjébe utazik.
A város elrendezése, amelyet az Elba és az Alster diktál, azt jelenti, hogy ezek a korszakok földrajzilag elkülönülnek, mégis hidak és sugárutak kötik össze őket. Ahogy leszáll, hogy megérezze a hal szagát a piacon vagy a rózsák illatát a parkban, megtapasztalja annak a városnak a változatos rétegeit, amely mindig kifelé, a horizont felé tekintett. Ez a büszke polgárok, a 'Hanseaten'-ek városa, akik biccentéssel és egy 'Moin'-nal üdvözlik Önt – rövid, gyakorlatias, de meleg.
Tartalomjegyzék
Hammaburgtól a hanzai hatalomig
Utazása lélekben a 'Hammaburgnál' kezdődik, egy 9. századi vizesárokkal körülvett várnál, amely a város nevét adta, bár ma már nyoma sem maradt. Ahogy busza elhalad a Rathausmarkt mellett, annak a központjában van, ami egy középkori nagyhatalommá vált. A 12. században Barbarossa császár olyan kiváltságlevelet adományozott Hamburgnak, amely vámmentes kereskedelmet tett lehetővé az Elbán az Északi-tengerig. Ez a tett volt a szikra, amely beindította Hamburg felemelkedését.
A Hanza-szövetséghez, a kereskedőcéhek hatalmas védelmi szövetségéhez csatlakozva Hamburg az észak-európai kereskedelem kulcsszereplőjévé vált. Ahogy a buszról a fenséges Városházára néz, képzelje el a 'Pfeffersäcke'-ket (borszsákok) – a gazdag kereskedőket –, akik vaskézzel irányították ezt a városállamot, mindennél többre értékelve a függetlenséget és a kereskedelmet. Olyan várost építettek, amely nem tartozott hűséggel egyetlen királynak sem, csak saját jólétének, az autonómia szellemének, amely ma is érezhető a hamburgi szenátusban.
Az 1842-es nagy tűzvész
Miközben elhalad a Szent Miklós-templom (Mahnmal St. Nikolai) romos tornya mellett, Hamburg történelmének visszatérő témáját érinti: pusztulás és újjászületés. 1842 májusában tűz ütött ki egy szivargyárban, és négy napig tombolt. A belváros körülbelül egyharmadát felemésztette, beleértve a régi városházát és három fő templomot. A 'Nagy Tűzvész' ezreket tett hajléktalanná, és elpusztította a város középkori szívét.
A pragmatikus polgárok azonban meglátták a lehetőséget. Az újjáépítés a modern csatornarendszer (az első a kontinentális Európában) és az Alster-árkádok körüli strukturált, elegáns városkép létrehozásához vezetett, amelyet ma a buszról csodálhat meg. A katasztrófa modernizálta a várost, elsöpörve a zsúfolt, egészségtelen középkori sikátorokat, és felváltva őket az Alsterarkaden széles, fehér klasszikus vonalaival.
Kolerajárvány és a 'Gängeviertel'
Ahogy közel halad el Neustadthoz, az audioguide említheti a 'Gängeviertel'-t (Sikátor negyed). A 19. század végéig ez egy favázas házakból álló sűrűn lakott nyomornegyed volt, ahol a szegények nyomorban éltek. 1892-ben pusztító kolerajárvány tört ki – az utolsó nagy Nyugat-Európában –, amely több mint 8000 ember életét követelte. Ez feltárta a gazdag kereskedővillák és a kikötői munkások nyomornegyedei közötti éles egyenlőtlenséget.
A járvány sokkja hatalmas városrendezéshez vezetett. A város lebontotta a szűk sikátorokat, hogy teret, fényt és jobb higiéniát teremtsen. A nagy sugárutakat, mint a Mönckebergstraße, amelyen esetleg végighajt vagy amelynek közelében jár, ezeken az egykori nyomornegyedeken keresztül vágták, kereskedelmi kirattá alakítva a városközpontot, miközben a munkásosztályt kijjebb szorították.
A raktárnegyed: Speicherstadt
A buszos túra egyik abszolút csúcspontja a Speicherstadt. Az 1883 és 1927 között épült negyed a világ legnagyobb raktárnegyede, amely több ezer, iszapba vert tölgyfacölöpön áll. Vámmentes gazdasági övezetként hozták létre, ahol az árukat vámfizetés nélkül lehetett tárolni. A neogótikus vörös tégla építészet, tornyaival és oromzataival, inkább a kereskedelem katedrálisainak tűnik, mint raktáraknak.
Ahogy a macskaköves utcákon hajt, figyelje meg az oromzatokon lévő csörlőket. Ezeket használták a szőnyegek, kávé, kakaó és fűszerek felhúzására közvetlenül a csatornákban lévő uszályokról a tárolópadlásokra. Ma a pörkölt kávé illata még mindig érezhető néhány sarokban, de az épületek most múzeumoknak, ügynökségeknek és a panoptikumnak adnak otthont. Ez egy UNESCO Világörökségi helyszín, amely gyönyörűen illusztrálja Hamburg identitását, mint a 'Világ Raktára'.
Kivándorlás: BallinStadt és a világ
Több mint 5 millió ember számára 1850 és 1934 között Hamburg volt a 'Kapu a világra', nem azért, ami bejött, hanem mert ez volt a kiútjuk. A kikötő közeli buszútvonal összeköti Önt az Amerikába induló európai kivándorlók történetével. Albert Ballin, a HAPAG hajózási társaság igazgatója felépítette a 'Kivándorló csarnokokat' (BallinStadt), hogy elszállásolja az átkelésre váró ezreket, élelmet, orvosi vizsgálatokat és tiszta szállást biztosítva számukra.
Ez a tömeges mozgás formálta a város infrastruktúráját és nemzetközi jellegét. Hamburg a remények és álmok tranzitzónájává vált. Bár a BallinStadt múzeum kicsit távolabb van, a Landungsbrücken mólói, ahol a busz megáll, azok a helyek, ahol ezek az utazások kezdődtek. A vízre nézve szinte láthatja a múlt gőzhajóinak szellemeit, ahogy milliókat visznek új élet felé az Atlanti-óceánon túlra.
Gomorrah hadművelet: II. világháborús pusztítás
Hamburg történelmének van egy sötét és tragikus fejezete, amely elengedhetetlen a modern városkép megértéséhez. 1943 júliusában a szövetséges erők elindították a 'Gomorrah hadműveletet', egy sor pusztító légitámadást. Az ezt követő tűzvihar nagyrészt elpusztította a keleti kerületeket, mint Hammerbrook és Rothenburgsort, civilek tízezreit ölve meg és romokban hagyva a várost. A St. Nikolai tornya, amelyet a túrán lát, üres romként maradt meg, hogy emlékműként és háború elleni figyelmeztetésként szolgáljon.
Ahogy busza a városközponton és a kikötőn keresztül halad, észre fogja venni a történelmi rekonstrukció és a funkcionális háború utáni építészet keverékét. Ellentétben más városokkal, amelyek pontosan úgy építették újjá óvárosaikat, ahogy voltak, Hamburg gyakran a modern tervezést választotta. Az 1950-es és 60-as évek gyors újjáépítése a polgárok túlélési és felépülési akaratának bizonyítéka, kiérdemelve Hamburgnak a hamvaiból feltámadó Főnix hírnevet.
A Beatles St. Pauliban
Könnyedebb vizekre evezve, ahogy a busz a Reeperbahnon halad, rock 'n' roll területre lép. Az 1960-as évek elején egy csapat borzas liverpooli srác érkezett Hamburgba, hogy a St. Pauli nyers klubjaiban játsszon, mint az Indra, a Kaiserkeller és a Star-Club. John Lennon híres mondása szerint: 'Liverpoolban születtem, de Hamburgban nőttem fel.'
Az éjszakánkénti 8 órás játék brutális menetrendje kovácsolta a Beatlest feszes profi zenekarrá. A negyed élénken emlékszik erre a kapcsolatra a Beatles-Platz-cal, egy bakelitlemez formájú térrel, rajta a zenekar tagjainak fémsziluettjeivel. Ha itt száll le, nyomon követheti lépteiket, meglátogathatja a régi klubhelyszíneket, és érezheti a nyers energiát, amely még mindig lüktet ebben a szórakoztató negyedben.
Az 1962-es árvíz
A víz Hamburg barátja, de fenyegetése is. 1962 februárjában egy súlyos vihardagály áttörte a gátakat, elárasztva a város egyhatodát és több mint 300 életet követelve. Ez volt az a katasztrófa, amely bemutatta az akkori szenátor, Helmut Schmidt vezetői képességeit, aki határozottan koordinálta a mentési munkálatokat. Az árvíz megváltoztatta Hamburg védekezését.
Ahogy a kikötő és az Elba mentén halad, figyelje meg a magas árvízvédelmi falakat és a hatalmas zsilipkapukat. A város ma már erődítmény az árapály ellen. A modern sétányok, mint a Landungsbrückennél vagy az új HafenCityben lévők, integrált árvízvédelemmel épültek – teraszos elrendezéssel, amely lehetővé teszi a víz emelkedését az épületek károsítása nélkül. Ez a tragédiából született mérnöki munka.
HafenCity és Elbphilharmonie
Túrája elkerülhetetlenül kiemeli az ellentétet a régi tégla Speicherstadt és a vadonatúj HafenCity között. Ez Európa legnagyobb belvárosi városfejlesztési projektje, amely 40%-kal növeli a városközpontot a korábbi kikötői területek felé. A koronaékszer az Elbphilharmonie, helyi nevén 'Elphi'. Egy régi kakaóraktár tetejére épült, üveghomlokzata hullámokra vagy vitorlákra emlékeztet.
A projektet késések és költségrobbanások sújtották, évekig vitatott téma volt. De megnyitása óta Hamburg új jelképévé vált, amelyet a helyiek és a látogatók egyaránt magukénak éreznek. A buszról nézve sziluettje uralja a látképet. A nyilvános tér meglátogatása lenyűgöző 360 fokos kilátást kínál, szimbolizálva Hamburg ambícióját, hogy modern kulturális főváros legyen, miközben szó szerint kereskedelmi múltján nyugszik.
Modern Hamburg: Média és Zöld Város
A kikötőn túl a busz a 'Zöld Hamburgba' viszi. A város hihetetlenül buja, a Planten un Blomen park, a Stadtpark és az Alster-tavak szolgálnak a város tüdejeként. Hamburg 2011-ben Európa Zöld Fővárosa volt, ami környezetvédelmi erőfeszítéseinek elismerése. Ez Németország médiaközpontja is, olyan nagy kiadóknak ad otthont, mint a Spiegel és a Zeit, amelyek gyakran lenyűgöző modern üvegépületekben találhatók, amelyek mellett elhaladhat.
Az útvonalnak ez az északi része – Rotherbaum és Harvestehude – ahol a régi kereskedőpénz lakik. A fehér szecessziós villák és konzulátusok a gazdagság egy másik arcát mutatják a nyers kikötőhöz képest. Ez a vitorlásklubok és drága autók csendes, lombos világa, amely bizonyítja, hogy Hamburg nemcsak egy munkásosztálybeli kikötőváros, hanem Németország egyik leggazdagabb települése is.
A kikötő: A város szíve
A körút során a kikötő jelenléte állandó. Ez Európa harmadik legnagyobb kikötője és a régió gazdasági motorja. Még a buszról is láthatja a daruk erdejét és a színes konténerek halmait. A kikötő 'árapályos', ami azt jelenti, hogy a hajóknak az Elba árapályához kell igazítaniuk érkezésüket.
A 'Kapu a világra' több mint szlogen; a logisztika valósága. Kávé, szőnyegek, elektronika – jó eséllyel ezek itt léptek be Európába. Az éves 'Hafengeburtstag' (Kikötő Születésnapja) segít megünnepelni ezt az örökséget egy hatalmas fesztivállal. Egy látogató számára félelmetes emlékeztető a globális kereskedelem léptékeire, amint egy lakótelep méretű konténerhajó elúszik a Landungsbrücken mellett.
Alternatív Hamburg: A Sternschanze
A vásárterület és a TV-torony közelében a busz érinti a Sternschanze negyedet. Ez történelmileg védelmi erődítmény ('Schanze') volt, de ma az alternatív kultúra és a baloldali aktivizmus központja. A 'Rote Flora', egy korábbi színház, amely most foglaltház, a dzsentrifikáció elleni ellenállás szimbóluma.
Bár a busz talán nem hajt be a legszűkebb utcákba, a hangulat ide is kiárad. Ez egy színes, graffitivel borított kontraszt a rendezett városközponthoz képest. Emlékeztet arra, hogy Hamburgnak van egy lázadó vonása, értékeli a szabadságot, és a polgári engedetlenség története ugyanolyan mély, mint kereskedelmi konzervativizmusa.
Miért tárja fel a rétegeket egy buszozás
Egy hop-on hop-off busz Hamburgban egy időgép. Egy kör alatt a 9. századi gyökerektől a 19. századi ipari robbanásig, az 1940-es évek pusztításán, a 60-as évek popkulturális robbanásán át a HafenCity 21. századi jövőjébe utazik.
A város elrendezése, amelyet az Elba és az Alster diktál, azt jelenti, hogy ezek a korszakok földrajzilag elkülönülnek, mégis hidak és sugárutak kötik össze őket. Ahogy leszáll, hogy megérezze a hal szagát a piacon vagy a rózsák illatát a parkban, megtapasztalja annak a városnak a változatos rétegeit, amely mindig kifelé, a horizont felé tekintett. Ez a büszke polgárok, a 'Hanseaten'-ek városa, akik biccentéssel és egy 'Moin'-nal üdvözlik Önt – rövid, gyakorlatias, de meleg.